A hegyvidéki területek különösen érzékenyek a klímaváltozás hatásaira, így a felmelegedésre és szárazodásra. Már 1,5 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén is az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek el fogják veszteni tömegük nagy részét, több faj pedig úgy próbál alkalmazkodni, hogy magasabb térségekbe költözik, ameddig ez lehetséges. Az endemikus („bennszülött”) fajok akár 84%-át így is a kihalás veszélye fenyegeti. A tájkép megváltozása a legkevésbé esztétikai probléma vagy hogy nem tudunk majd síelni: napjainkban kb. 2 milliárd ember vízellátása függ részben vagy teljesen a hegyekből eredő vizektől. A vízellátottság kiszámíthatatlanná válása vagy elapadása nemcsak az emberek vízfogyasztását és a mezőgazdaságot, legeltető állattartást érinti rosszul, de a vízerőművek villamosenergia-termelését is több helyen veszélyezteti, amelyek összeségében jelenleg a világ összes megújuló energiájának majd 60%-át teszik ki. A kibocsátások csökkentése mellett alkalmazkodással mérsékelhetők a potenciális károk, a természetalapú megoldások pedig különösen célravezetők lennének ebben is. Kis Anna írása.
A hegyvidéki területeken a klímaváltozás miatt már eddig is változásokat figyelhettünk meg, úgymint az emelkedő hőmérsékletet, a hóborítottság kiterjedésének és időtartamának csökkenését az alacsonyabb térszíneken, a gleccserek visszahúzódását, valamint a gleccsertavak számának és kiterjedésének növekedését – olvashatjuk az IPCC II. munkacsoportjának jelentésében.
Ezek a területek különösen érzékenyek a felmelegedés és a szárazodás közvetlen hatásaira. A 21. század következő évtizedeiben a hőmérséklet további emelkedése várható, amely negatív következményekkel jár a hegyvidéki krioszférára (jéggel és hóval borított területek), biodiverzitásra, ökoszisztéma szolgáltatásra és emberi jólétre.
1,5 fokos globális felmelegedés esetén is az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek valószínűsíthetően el fogják veszteni a tömegük nagy részét.
A melegedés és a hidrológiai változások a növény- és állatvilágra is hatással vannak:
az endemikus hegyvidéki fajok akár 84%-át a kihalás veszélye fenyegetheti.
Több faj magasabb térszínekre tolódott az elmúlt évtizedekben, azonban ez nem folytatódhat a végtelenségig, hiszen egy határ után már nincsen feljebb.
Továbbá a szélsőséges időjárási eseményekből, például a vegetációtüzekből (amelyek száma várhatóan növekedni fog) eredő kockázatok is súlyosbítják a kihalás veszélyét. Ugyanakkor a hűvösebb mikroklímájú területeken néhány faj túlélhet, illetve az alacsonyabb magasságokból érkezők számára a hegyvidéki régiók menedéket jelenthetnek – ez esetben viszont előfordulhat az endemikus és az invazív fajok közti versengés.
Az IPCC legújabb jelentésében négy kulcs kockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan, a megfigyelt változások, az attribúciós értékelések és a jövőre szimulált hatások alapján. Ezek részleteiről a Másfélfok oldalán tájékozódhat.
